ALKOTÓ-ELEMEINK, avagy jellemünk és a négy elem / Elemi erővel 2. rész


Elemi erővel 2. rész

 

Alkotó-elemeink

jellemünk és a négy elem

 

               A négy őserő egymásra épülő, egymást feltételező világa nemcsak körbeölel bennünket és a természet erőforrásai által életet ad nekünk embereknek, hanem bennünk élő, jellemünket és adottságainkat is meghatározó alkotóelem. A földi négyesség rendszerében, a Tűz erők akarati cselekvését, a Víz elem hivatott lehűteni és megszelidíteni, a Levegő elem éteri könnyedtségét pedig, a Föld elem stabilitása hivatott “megkötni”. Aki arányosan élteti a négy elemet, abból békesség és harmonia árad, magabiztosság és kiegyensúlyozottság sugárzik.

 

Az ilyen ember, elemében van!

 

 

Lánglelkűek

 

A TŰZ ERŐK az ember teremteni vágyásával, vitalitásával, akaratával, harciasságával, az önmagáért és eszméiért való kiállással állnak összefüggésben.

 

A TŰZ

az egyetlen olyan erő,

amelyet az ember,

önmaga is képes előállítani.

Éppen ezért, ősidőktól fogva,

nemcsak az isteni világhoz kötött bennünket,

hanem Isten képmásaként,

teremtői képességekkel áldott meg minket!

Mindez, nagy felelősséget ró az emberiségre!

(Lásd a Teremtő Természetünk című írást!)

 

A TŰZ ELEMBEN “érdekelt” emberek teremtő erőiket a vezetői és irányítói képességeik által - adottságaikhoz mérten -, különféle társadalmi pozicíókban működve tudnak termékenyen kapcsolódni a teremtett világ egységéhez.

 

Legnehezebb dolguk azonban épp abban áll, hogy megértsék, mit is jelent a valódi vezetés!

A jó stratéga ugyanis, a legprecízebb célirányosságot és a legtisztább, önzetlen szándékot ötvözi egy feladatban.

 

Ezt a minőségi állapotot csak a Teremtés iránti teljes alázattal és mérhetetlen önuralommal, azaz a magasabb rendű igazság és a személyes bátorság összehangolásával lehetséges elérni.

 

Amint belép az egó, a “kis én” hatalmi szándéka, abban a pillanatban félresiklik ugyanis a nemes cél. Az embert uralni kezdik önző vágyai, emiatt pedig megbomlik az energetikai egyensúly. Ezzel hosszú távon nemcsak a saját szervezetének a megbetegedését, de azon társadalmi szervezet “megbetegedését” is okozza, amelynek az élén áll.

 

 

Ha szimbolikusan, “tüzes” “harctéren” kellene

személyiség szerepekkel felruházni a Tűz erők által uralt csillagjegyeket és bolygóenergiákat, akkor a (Kos) Mars volna a hadvezér, ki a menet élén, harcias, tettrekész akaratával buzdítaná a sorkatonákat.

A (Nyilas) Jupiter kapná a bíbor palástba öltözött szellemi uralkodó, ma püspök, korábbi korokban, a mágus pap “jelmezét”. Hiszen ő arra hivatott,

hogy spirituális vezetője legyen népének.

S “középen”, irányítói pozícióban helyezkedne el a király (Oroszlán/ Nap), aki az “arany középút” megvalósításával egyensúlyozná ki az evilági feladatokat a szellemvilágbéli erőkkel.

 

Mindez egyéni életünkre lefordítva azt jelenti, hogy:

 

minden ember,

születésekor (személyes Nap), arra kap isteni felhatalmazást,

hogy ösztönerőit igázva (Mars),

és a szellemi erőket igézve (Jupiter),

hidat képezzen az anyagi világ és a szellemi világ között.

Ez pedig csakis önmagunk erőinek egyensúlyban tartásával,

azaz önmagunkon való uralkodással lehetséges!

 

 

Tengernyi szeretet

A lángoló, cselekvő énünk, aktív ergiáit hivatott lehűteni és kiegyenlíteni a passzív, nőies VÍZ ELEM.

Ki ne ismerné az érzést:

elmerülni ebben a lágy közegben, mely magába ölelve, megszabadít bennünket a feszültségeinktől, testünkkel együtt gondolatainkat is megtisztítja a rossz érzésektől. Van, akit pedig egy reggeli zuhany inspirál alkotásra, hogy a mélyből jövő, tiszta érzelmek felszínre hozatalával, világra szóló ötletek születhessenek. Ez is a feladata a víznek!

 

 

A VÍZ,

kultúráktól és vallásoktól függetlenül,

ősidők óta, a tisztaság,

a lelki megtisztulás,

és az újjászületés,

a Lélek jelképe.

 

Az őselemek sorában, az érzelmekkel analógiában álló víz, - három csillagjegyhez (Rák, Skorpió, Halak) kötődve -,

a születés, elmúlás és újjászületés fogalomkörét képviselik.

 

 

A Vizes jegyekben érdekelt embereket az érzelmek,

az irodalom, a költészet, a művészetek,

vagy a másokkal való együttérzés és mások támogatása,

mások lelkében való elmélyülés átélése segíti az isteni               egységélmény megtapasztalására.

 

A tolerancia, az elfogadás “vizes”-analógiájú kifejezése mára olyan elcsépelt szóvá, elhasznált politikai szlogenné vált, amely rég nem tükrözi e kifejezés mögötti, mély, lelki tartalmat.

 

Az emberek vagy teljesen kiüresedtek érzelmileg, vagy személyes, tudatalatti vívódásaik miatt, annyira befolyásolhatóakká váltak, hogy saját létüket is feladnák a kívülről diktált érzelmi megfeleléseknek kiszolgáltatva.

Toleranciát hirdetnek a távolból jövő problémákkal, együttműködni nem akaró betolakodókkal szemben, mégis hatalmas intolerancia zajlik a legközvetlenebb, társas környezetünkben, párkapcsolatainkban, gyermekeinkkel való viszonyunban, vagy épp nemzettársainkkal szemben.

Hiszen irányukba valóságos együttérzést, valódi lelkiismereti együttműködést, és mindennapi odafigyelést kellene megélnie az egónak…

 

Csak az az ember tud tiszta érzelmeket ápolni szűkebb és tágabb külvilágában, aki képes lehántania magáról az irányított és elvárt érzelmi megfelelés béklyóit, s különbséget tud tenni saját feldolgozatlan, karmikus törlesztenivalói és a tiszta, élő lelkiismeret között!

Ez utóbbira és tengernyi szeretetre: nem pedig látványos és hangos, álszent képmutatásra szomjúhozik az anya gyerek, a férj-feleség, az ember és ember kapcsolata az érzelmileg kiszáradt világunkban.

 

 

Meddig terjed a szabadság?

 

A LEVEGŐ-s “érdekeltségű” embereket - harmonikus esetben-,

finom személyiségükről, lágy gesztusaikról,

jellemük kedvességéről,

érzékeny kapcsoltatteremtő képességeikről,

magas fokú, intellektuális “adó-vevő berendezésükről”,

fejlett intelligenciájukról

és kommunikációs képességükről

ismerhetjük fel.

 

Diszharmonikus esetben azonban, okoskodó, “magától elszállt”, embertársaival összeférhetetlen, másokkal egy levegőt szívni nem képes, mizantróp embertípus, aki a megvilágosodott szabadságot, az egyéni elkülönüléssel és az öncélú függetlenedéssel keveri össze.

 

Hogy miért?

 

Mert a kézzelfoghatatlan LEVEGŐ, másnéven éter az a közeg, amely összeköt bennünket egymással, a földi világgal, egyszóval az élettel. Amikor a lélegzetünk megáll, akkor szakítunk az evilági léttel.

 

Szinte észre sem vesszük magától érthetődő fontosságát, csak amikor bedugul az orrunk, amikor légszomjunk van, amikor a szmogban nehezen kapunk levegőt, vagy amikor a betegségtől fuldoklásig köhögünk. Ezek hátterében mindig Énünk és a külvilág közötti, általában önmagunk előtt is elhallgatott, diszharmonikus kapcsolatunk áll.

 

A LEVEGŐ energiát három csillagjegy és uralkodó bolygóik képviseli a zodiákus rendjében…

 

Míg a gyors mozgású Ikrek, Merkúr a mindennapi, “utcai” csevegős, informativ, hírt közlő, információt szállító és továbbadó kapcsolódásaink, mindennapi racionális ismereteink mozgatója,

addig a Mérleg a magasabb rendű emberi kapcsolataink párkapcsolatunk, munkatársi viszonyaink, diplomatikusságot igénylő kapcsolataink “felelőse”. Ám minden esetben, külvilági tükre, belőlünk hiányzó része a személyiségünknek.

A Vízöntő és az Uránusz energiája pedig tágabb körben segíti az információ felgyorsult áramoltatását, így egész társadalmakat, sőt az emberiség egészét kapcsolja össze a modern-kori multimédiás technika által.

Magasabb minőségű, spirituális megnyilvánulási szintjén, még nagyobb “távlatokból” közvetít üzeneteket az arra nyitott lélek számára.

 

 

A Vízöntő kor reggelén,

kiemelt szerepe van ezen utóbbi, “levegős” Uránusznak,

mely szélvész sebességével

és mindent magával ragadó, felforgató erejével

képes forradalmi változásokat szítani.

S mindaddig “támadni” és rombolni fog,

amíg az emberiség rá nem jön,

hogy a várt szellemi megvilágosodához vezető,

isteni, kozmikus üzenet helyett,

álöltözetű, hamis bálványokra hallgat.

A máig megvalósulatlan

“szabadság, egyenlőség, testvériség”

uránuszi mondata helyett pedig,

új típusú, szellemi rabszolgaságban él.

 

 

 Földhöz ragadva

 

Mivel a talpunk alatti FÖLD adja a biztonságot, a stabilitást, a kapaszkodókat, az éterrel, az eget a földdel összekötő levegő elemmel szemben - ezért ne legyünk álszentek -, mindannyiunknak nagyon nehezére esik olykor könnyűnek és könnyelműnek lenni itt, a földi létben!

Hiszen a “legéteribb” ember is vágyik a biztonságra, csak ő hajlékonyabban alkalmazkodik a változásokat hozó élethelyzetekben.

Mindez természetes, hiszen a lélek leszületésekor, olyan nehézségi erőt kap “ajándékba”, mely a földhöz, az anyagi-fizikai világhoz köti, testbe zárja és egy jó darabig, itt is tartja őt.

 

Holott mi, emberi testbe zárt, gúzsba kötött lelkek, - ki tudatosan, más pedig öntudatlanul -, valójában mindig is az égbe, a láthatatlan és kézzel meg nem fogható, megnyugvást hozó mennyei világba vágyunk, mégis arra rendeltettünk, hogy az anyagi lét stabil, fizikai szabályait egy életen át viseljük.

Mind a teljesen anyagba veszett, mind a “lila-ködös”, ál-spirituális, szlogenekkel szemben, mondjuk ki bátran:

emberi testbe inkarnálódva,

rendkívül fontos

az anyag világa számunkra!

 

Ha nem bánunk jól vele,

akkor gondolataink ugyanis elvesznek az éterben,

kifolyik kezünkből a tehetségünk,

s füstbe ment terv, azaz megvalósítatlan szándék

marad még a legjobb ötletünk is.

 

 

A Föld elemmel való barátságunkat

(a Bak, Bika, Szűz jegyekhez kötve)

a kézzelfogható anyagon, a pénzen, vagy annak hiányán,

a Termőföldhöz és az Anyaföldhöz, az otthonunkhoz és a    gyökereinkhez való viszonyunkban,

az anyag kétkezi megmunkálásában,

pénzügyi-gazdasági struktúrák működtetésén,

valamint tehetségünk kiaknázásán

keresztül tapasztaljuk meg.

 

Az anyag – spirituális értelemben vett - uralása, személyes szeretettel való feltöltése, szerettel elvégzett munkával való megszelidítése, azaz fel-lelkesítése, szakralissá tétele az Isten által elvárt cél!

 

Amíg egy ember képes személyes erejével áthatni és működtetni anyagi javait, azokat szívvel lélekkel megmunkálva, szeretettel feltöltve, éltető jóra használni, addig a földi világ javai a segítőjévé, boldogítójává, táplálójává, támaszává válnak.

 

Amint azonban nincs kellő erő, idő, szellemi és gyakorlati tudás, fizikai energia és érzelmi odafordulás az anyagi javak megmunkálására, irányítására, vagy hasznosítására, akkor azon nyomban megindul a felesleg felhalmozódása.

Ez az anyagi felesleg először csak személyes energiánk hiányától szenved, majd kihűl, elrothad, és az enyészetté válik, végezetül súlyos fizikai, testi, tehát anyagi terheket ró ránk, “talajdonosokra”.

 

Az anyag tisztasága,

boldogító, segítő ereje

éppen ezért, saját, szellemi tudásunk függvénye.

Mivel természetéből fakadóan véges

és keretek közé van szorítva,

nem mindegy hát,

hogy az Isten által rendelt földi időnkben

mennyiségi vagy minőségi kapcsolatban

élünk-e vele!

 

 

 

 

 

https://csizio.blogstar.hu/./pages/csizio/contents/blog/89776/pics/lead_800x600.jpg
Ars Regina,Asztrológia,Spirituális bölcselet,Teremtő Nőiség
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Ezeket a cikkeket olvastad már?